Ismerős az az érzés, amikor egy szuper buli, esküvő vagy baráti összejövetel után hazaérsz, de ahelyett, hogy feltöltődve feküdnél le, valahogy furcsán üresnek és szorongónak érzed magad? Sokan küzdenek azzal a jelenséggel, amit „szociális másnaposság”-nak hívunk. Pedig a „szociális másnaposság: Miért érzel szorongást és ürességet egy sikeres társasági esemény után?” kérdésre a válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnád. Nem vagy egyedül, és nem is vagy elhibázott ember azért, mert a társasági élet után nem euforikus állapot, hanem mentális kimerültség vár rád a négy fal között.
Társasági eseményeken folyamatosan dolgozik az agyad. Még ha élvezed is a beszélgetéseket, a környezeted rengeteg ingert küld feléd. A hangzavar, a fények, az arcok, a gesztusok mind feldolgozandó információk. Amikor emberek között vagy, az agyad szociális üzemmódba kapcsol, ami rengeteg energiát emészt fel.
Amikor ez a folyamatos stimuláció hirtelen megszűnik, az agyad kénytelen hirtelen váltani. A dopamin szinted zuhanni kezd, ami egyfajta biológiai „visszahatást” vált ki. Ezt éled meg szorongásként vagy érzelmi ürességként.
Gondolj úgy a szociális energiádra, mint egy telefon akkumulátorára. Vannak, akik egy gyorstöltővel érkeznek a társaságba, és feltöltődnek mások jelenlététől, de sokunknak a társasági esemény maga a töltöttség csökkenését jelenti. Amikor eléred a nullát, a tested és az elméd jelzi, hogy ideje visszavonulót fújni.
Az introvertáltabb beállítottságúaknál ez a folyamat gyorsabban megy végbe. Ha egész este próbáltál megfelelni a társasági elvárásoknak, vagy csak szimplán többet beszéltél, mint amennyi jól esett volna, a kimerültséged természetes reakció.
Miért érzel szorongást, amikor végre egyedül vagy? A válasz a kontrasztban keresendő. Egy intenzív társasági esemény után a csend fülsiketítőnek tűnhet. Hirtelen egyedül maradsz a gondolataiddal, és ha a buli alatt nem volt időd megélni a belső folyamataidat, ezek most mind egyszerre törnek felszínre.
Ez az üresség nem azt jelenti, hogy a társaság rossz volt. Inkább azt mutatja, hogy az elmédnek szüksége van az „emésztésre”. Mint ahogy a testednek idő kell az étel feldolgozásához, az agyadnak is szüksége van az ingerek feldolgozására. A szorongás sokszor csak az átmeneti időszak tünete.
Ha legközelebb is érzed ezt a fura „másnaposságot”, próbálj meg nem pánikolni vagy ostorozni magad. Fogadd el az állapotot, és légy magaddal türelmes.
Az is sokat segít, ha megtanulod felismerni a saját határaidat. Nem kell minden beszélgetésben részt venned, és nem baj, ha hamarabb hazaindulsz, ha érzed, hogy az akkumulátorod már csak vörösen villog. A társasági eseményeknek örömet kell okozniuk, nem pedig kimeríteni.
A társadalom gyakran azt sulykolja, hogy mindig „a buli lelkének” kell lennünk, és a szociális életet csakis élvezni szabad. Ez a hamis kép vezet oda, hogy ha rosszul érzed magad egy esemény után, rögtön magadban keresed a hibát. Pedig a szükségleted a csendre és a visszavonulásra teljesen valid.
Az E-E-A-T szemlélet alapján érdemes elismerned a saját tapasztalataidat. Te ismered a legjobban a saját korlátaidat, és a saját jóllétedért te vagy a felelős. Ha a társasági másnaposság azt üzeni, hogy most pihenésre van szükséged, akkor hallgass erre a jelzésre. Nem vagy furcsa, csak emberi.
A legközelebbi alkalommal, amikor egy esemény után az üresség érzése fog el, próbáld meg ezt egy jelzésnek venni. A jelzés azt mondja: „Szép volt, jó volt, de most itt az ideje, hogy visszatérj önmagadhoz.” Az önmagadhoz való visszatérés pedig a legfontosabb szociális készség, amit csak elsajátíthatsz.