Szeretetnyelv vagy érzelmi pótlék? Miért választjuk újra és újra ugyanazt a kötődési mintát a párkapcsolatainkban?

Ha éppen azon töröd a fejed, hogy miért kötöttél ki megint egy olyan valaki mellett, aki pont annyira elérhetetlen vagy kritikus, mint az előzőek, akkor jó helyen jársz, mert a "Szeretetnyelv vagy érzelmi pótlék? Miért választjuk újra és újra ugyanazt a kötődési mintát a párkapcsolatainkban?" kérdéskörét járjuk körül. Nem vagy egyedül ezzel a felismeréssel, és ami még fontosabb, nem vagy elátkozva sem. Sokszor azt hisszük, hogy a nagy őt keressük, de közben a tudatalattink csak egy jól ismert forgatókönyvet akar újra lejátszani.

Az ismerős fájdalom biztonsága

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az agyunk mindig a boldogságra törekszik, de ez nem teljesen igaz. Az agyunk legfőbb célja a túlélés és a biztonság, amit pedig leginkább az "ismertség" fogalmával azonosít. Ha gyerekkorodban azt tanultad meg, hogy a szeretetért meg kell küzdeni, vagy hogy az érzelmi elérhetetlenség a normális, akkor felnőttként ez az állapot fog "otthonosnak" érződni. Amikor valaki stabil, kedves és kiszámítható, a rendszerünk gyanakodni kezd.

Azokat a helyzeteket keressük, amelyekben már otthonosan mozgunk, még akkor is, ha azok bántóak vagy kimerítőek. Ezt hívják kötődési mintának. Nem arról van szó, hogy szereted a szenvedést, hanem arról, hogy a bizonytalanság, amit egy érzelmileg távolságtartó partner mellett érzel, ismerős számodra.

• A bizonytalanság izgalomnak álcázza magát.
• A gyerekkori hiányok pótlását várjuk a másiktól.
• A régi sebek begyógyítását egy új kapcsolatban próbáljuk elérni.

Miért keverjük össze a szeretetnyelvet az érzelmi pótlékkal?

Sokat beszélünk szeretetnyelvekről, ami egy remek dolog, de néha kifogásként is használjuk. Azt mondjuk, hogy ő csak ilyen, a szeretetnyelve a távolságtartás, vagy éppen a kritizálás. Ez azonban veszélyes csúszda. Amikor egy kapcsolatban állandóan bizonyítani akarod az értékedet, az nem szeretetnyelv, hanem érzelmi pótlék. Ilyenkor nem a társadat szereted, hanem azt a lehetőséget, hogy végre megszerezd a visszajelzést, amit régen nem kaptál meg.

Az érzelmi pótlék egyfajta drog. Amikor a partnered végre ad egy morzsányi figyelmet, az agyad dopaminnal áraszt el, te pedig azt hiszed, hogy ez a valódi kötődés. Pedig ez csak a megkönnyebbülés, ami a feszültség után következik.

A minták felismerése és a változás első lépései

Ha észreveszed a mintát, az már fél siker. A következő alkalommal, amikor érzel egy erős, húzó vonzalmat valaki iránt, állj meg egy pillanatra. Kérdezd meg magadtól, hogy ez a vonzalom a nyugodt biztonságból fakad, vagy abból az ismerős, gyomorszáji szorongásból, amit már annyiszor átéltél.

A változtatás nem egyik napról a másikra történik. Néha azzal teszed a legjobbat magadnak, ha tudatosan választasz olyan embereket, akik mellett nem érzed a megszokott drámát. Lehet, hogy eleinte unalmasnak tűnnek, de az az "unalom" valójában a stabilitás.

• Írd össze az elmúlt kapcsolataid közös vonásait.
• Figyeld meg, milyen érzéseket kerestél újra és újra.
• Tanuld meg felismerni az érzelmi elérhetetlenség jeleit az ismerkedés első szakaszában.
• Adj teret a "csendes" típusoknak, akik nem igényelnek állandó drámát.

Az öngondoskodás szerepe a kötődésben

Sokkal könnyebb elkerülni az érzelmi pótlékokat, ha te magad vagy a saját érzelmi biztonságod forrása. Amikor nem a partneredtől várod, hogy igazolja az értékedet, sokkal tisztábban látod a másikat. Ha tudod, hogy egyedül is teljes vagy, akkor nem fogsz olyan kapcsolatba menekülni, ahol a saját önbecsülésedet kell feláldoznod a figyelemért cserébe.

A gyerekkori mintáinkat nem tudjuk kitörölni, de átírhatjuk őket. Nem kell többé újra és újra lejátszani ugyanazt a filmet, aminek tudjuk a végét. Lehetőséged van egy új történetet kezdeni, amiben nem az a kérdés, hogy vajon elég jó vagy-e, hanem az, hogy a másik fél képes-e megadni azt a tiszteletet, amit érdemelsz.

• Építs ki olyan hobbit vagy közösséget, ami tőled független.
• Gyakorold az önreflexiót a nehéz pillanatokban.
• Ne félj segítséget kérni, ha úgy érzed, egyedül nem látod a kiutat.

Ez a folyamat nem arról szól, hogy hibáztasd magad a múltbeli választásaidért. Minden egyes kapcsolatod, még a fájdalmasak is, tanított valamit rólad. Most, hogy már ismered a mintáidat, lehetőséged van dönteni. Nem a sorsod az, hogy újra és újra ugyanazt a falba ütközz. Az igazi szeretet nem a hiányok pótlásáról szól, hanem két egész ember találkozásáról, akik nem egymásban keresik a hiányzó darabjaikat, hanem együtt építenek valami újat, stabilat és békéset. Legközelebb, amikor azt érzed, hogy valakiért nagyon meg kell küzdened, kérdezd meg magadtól: vajon szeretetnyelv ez, vagy csak a régi forgatókönyv akar megint elszívni? A válasz talán fájdalmas lesz, de a szabadságba vezet.